Színes világ

Sokkoló, mennyi ételt dobunk ki évente!

Minu Pauline Indiában él és egy éttermet vezet. Ebben az országban rengeteg étel megy pocsékba még a felhasználása előtt, az élelmiszer-ellenőrzők szigorú előírásai miatt. Az asszony döbbenten vette észre, hogy milyen sokan kutakodnak a szemetesben, hogy a mások által eldobott, koszos, romlott, rothadt ételt kiszedjék és megegyék. 

 

 

huto-3

Így aztán gondolt egy merészet, kihelyezett egy hűtőt az étterme elé és minden este feltölti a felszolgálásra már alkalmatlan ételekkel.Becsomagolja és a lejárat dátumát is feltünteti rajtuk. Így két legyet üt egy csapásra. Egyrészt, Indiában rengetegen éheznek, nyomorognak, számukra reménysugarat jelenthet ha naponta legalább egyszer normális, főtt étel jut. Másrészt, csökkenti a borzalmas számadatokat, amik arról mesélnek, évente mennyi étel kerül a szemétbe. Sok olyan is, ami alapvetően még alkalmas lenne emberi fogyasztásra. 

huto-2

Minu kezdeményezése megmozgatta a környékbeli embereket, a kitett hűtőben már nem csak az étterem, de a környékbeliek ételmaradékai is megtalálhatóak. Mindenki vehet belőle, teljesen ingyen. Míg mások rájöttek ugyanarra, mint ő, hogy ami egyiknek kidobandó, az a másiknak kincs. 

Kíváncsi voltam, hogy nálunk milyen magasak a számok és totál elhűltem az adatoktól. Nos, kapaszkodjatok meg,

háztartásonként több, mint 100 kiló élelmiszert dobunk ki évente!

Miért van ez? Van néhány ötletem:

  • sokszor engedünk az akcióknak, megveszünk valamit, mert jó áron van, aztán otthon nem tudunk mit kezdeni vele és végül a tönkremegy, a szemétben landol.
  • elszoktunk attól, hogy megegyük a maradékot, ha egy étel nem fogy el aznap, akkor inkább a szemétbe kerül, minthogy másnap, felmelegítve újra együnk belőle.
  • az alacsony fizetések miatt az emberek legfőbb szórakozása a heti, havi nagybevásárlás, amikor sokkal többet költenek, mintha minden nap azt ehetnének és vehetnének, ami jól esik, mert legalább ilyenkor érezni akarják kicsit a reklámok sulykolta “nekem ez jár” -t.

etel_hulladek_pixabay

Az EU fejlettebb tagállamaiban ez a szám sokkal magasabb, akár a 70%-a az össz kidobott élelmiszernek származhat a háztartásokból, míg nálunk ez nagyjából 20%. Magyarországon ugyanis a feldolgozó iparágban a legnagyobb a veszteségi ráta, több, mint 60%. 

Azért elgondolkodtató, amit Minu, az indiai asszony tett. Szerintetek nálunk is működne egy ilyen? Tudtok ilyenről, ami már működik? Szívesen hallanék ezek után a sokkoló adatok után valami biztató történetet. 

Na és, persze, felmerül, hogy mi a megoldás a számok csökkentésére?

  • tudatosabb bevásárlás, szigorúan listával a kézben
  • ha nem ismerünk egy alapanyagot, de ki akarjuk próbálni, keressünk rá a megfelelő elkészítési módra, vagy kutassunk receptek után mielőtt a kosarunkba kerül. 
  • használjuk okosan a maradékokat, akár egy teljesen más étel is elkészíthető a maradék köretből, zöldségből, vagy tésztából.
  • gyűjtsük külön az ételmaradékot és ajánljuk fel: ha nincs a közelben hajléktalan-központ, akkor nézzük meg az állatmenhelyeket, esetleg keressünk olyat, aki állatot tart, ők szívesen fogadják a maradék ételeket. (nálunk a kutya és a macskák mindent elpusztítanak, a többi megy a komposztálóba)

Ezzel akár húszezer forintot is spórolhatunk évente, amit mennyivel hasznosabb módon el tudnánk költeni, igaz?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!