Színes világ

Egy öngyilkos búcsúlevele – tökéletes kórkép a mai fiatalokról

Biztosan megvettek érte, de egyszerűen képtelen vagyok sajnálni a levél íróját. Az egész irományból az sugárzik számomra, hogy nem arról van szó, ne tudna, szimplán nem akar tenni azért, hogy jobb élete legyen. Inkább elszökik a problémák elől, az alkoholhoz fordul, mintha megoldás lenne és fogalma sincs arról -a beteges zaklatáson kívül – hogyan közelítsen egy nőhöz udvarlási szándékkal. 

 

 

A legsokkolóbb számomra, hogy ez egyáltalán nem egyedi eset. Sajnos felnőtt egy olyan réteg, a mai 20-30 évesek, akik várják, hogy minden az ölükbe pottyanjon, mert elkényeztették őket a mindent megengedő neveléssel. Nem képesek küzdeni, nincsenek céljaik és fogalmuk sincs, hogy érjék el azt, amire vágynak. Borzasztó dolog végignézni egy egész nemzedék csendes haldoklását. 

Az interneten talált levél egy segélykiáltás, de csak töprengek azon, mi lehetne a megoldás. Hiszen nem lehet a gyerekkori nevelés következtében kimaradt értékeket pikk-pakk beleplántálni a jellemébe. Attól, hogy azt mondom, ne csináld, küzdj, változtass, még nem alakulnak ki benne váratlanul az ehhez szükséges tulajdonságok. Tanácstalan vagyok, szerintetek mit lehetne kezdeni a mai fiatalokkal, hogy egészséges lelkületű, önálló döntésre képes, céltudatos felnőttekké váljanak? Ne pedig az öngyilkosságba meneküljenek.

Elbúcsúzom tőletek, mert már nem bírom tovább. Nem nekem való az élet, mert 26 éves vagyok és nem volt még barátnőm, munkám is csak 6 napig és nem tudok elvégezni 1 munkát sem. Ahogy az előző posztomban írtam, én csak boldog ember szerettem volna lenni egy boldog kapcsolatban, de úgy látszik, hogy mégsem érdemlem meg ezt a sorsot. Tudom, nehéz eset vagyok mind részegen, mind józanon, de legalább nem vagyok kétszínű, mindig önmagamat adtam, de ezt a barátaimon kívül senki sem értékelte. Tőlük is szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen sokszor megnehezítettem az életüket, de nem szándékosan történt, ez a vodka hatása volt. És apumtól is szeretnék elnézést kérni, amiért ilyen figyelmetlen voltam és ennyi pénzt és időt vesztegettem el és ezeket se szándékosan csináltam, kivéve a szökéseket, de akkor ezt láttam a legjobb döntésnek. Nikitől külön szeretnék bocsánatot kérni, amiért miattam sírt, de akkor úgy voltam, hogy vagy ő vagy senki és ezért kezdtem kiirkálni az öngyilkossággal kapcsolatos posztokat és ezért akartam öngyilkos lenni, tudom, nagyon nehéz volt átélni ezt 14-15 évesen, de akkor a saját érdekeimet néztem és az az volt, hogy mindenképp össze szerettem volna jönni, de nagyon örülök annak, hogy vége lett és jól el tudunk beszélgetni mostanában. Lehet, hogy ha nem irkáltam volna ki ezeket, akkor lett volna már barátnőm, de ebben se vagyok biztos, mert az olyan csajok se akartak velem összejönni, akik nem tudták ezeket a dolgokat rólam. Sokan mondták, hogy legyek magabiztosabb, de sehonnan nem tudtam erőt meríteni, mert a kinézetem se valami szép, a viselkedésem szörnyű meg már annyiszor vallottam kudarcot, hogy már semmi bátorságom nem volt csajozni. Lucy emléke tartott életben, mert annak a számnak a története nagyon meghatott és úgy szerettem volna fenntartani az emlékét, hogy ha nekem is született volna kislányom, akkor Lüszinek neveztem volna el, de már erről is lemondtam, mert magamat nem tudom eltartani, nem hogy egy gyereket. Tudom, nem a legjobb döntés az öngyilkosság, de nem akarok megint pszichiátriára kerülni, mert igaz, hogy jól éreztem magam ott, de apumnak itt is kell lennie meg Kupuszinán is és 53 évesen ez már nem megy olyan könnyen meg azért a kórházba is kell jönnie, szóval ha öngyilkos leszek, akkor már le lesz a gond mindenről és nem kell rám több pénzt költeni, max a temetésen, de ha nincs pénz rá, akkor elég elásni a hátsó kertben, mint egy kutyát. Más nem jut eszembe, amiről írhatnék, szóval ez a búcsúlevelem vége és köszönöm mindenkinek, aki segített, amikor bajban voltam és bocsánatot kérek azoktól, akiknek fájdalmat okoztam. De legalább annak örülhetek, hogy büszke magyarként, Sum 41- esként és ágyúsként fogok meghalni. Mindenkinek sikerekben gazdag életet kívánok!
Szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek!
Rest in peace, Lucy!”

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. György Orosházi says:

    A cikkírónak szerintem fogalma sincs arról, hogy a mai magyar viszonyok között milyen is egy csóró családban felnőtt mondjuk szakmunkásként dolgozó fiatalnak lenni. Tudom most sokan gondolják magukban, hogy tanulni kellett volna meg, hogy ők is csóró családban nőttek fel. Nem lehet mindenki menő ügyvéd, orvos, vagy felső vezető. Magyarországon egy olyan fiatal akit nem tudnak támogatni a szülei és nincs felsőfokú végzettsége annak nagyon nehéz lesz az élete vagy kilátástalan. “Rabszolgaként” dolgozni éhbérért élete végéig, és ezt idegileg elviselni nem könnyű. Az meg, hogy valaki az öngyilkosságot válassza az a saját döntése. Mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe amikor azt gondoljuk, hogy nincs tovább.

  2. Kiss László says: (előzmény @Tünde Molnár)

    Tünde Molnár! Egyet értek Veled, annál is inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy ugyanazt a helyzetet, ahányan vagyunk, annyiféleképpen dolgozzuk fel! Ha nem így volna, egyszerű dolguk lenne például a pszichológusoknak, azzal hogy uniformizált válaszukkal mindig tökéletes megoldást tudnának adni, azoknak akik nehéz élethelyzetben vannak.
    A cikkírónak címezem: Soha ne szólj, ne ítélj meg senkit, mert nem tudod te magad mikor kerülsz olyan élethelyzetbe, amit megszóltál, amelyről fogalmad sincs milyen választ váltana ki belőled! A kibicnek semmi sem drága mondás, ebben az esetben is igaz!

  3. Tünde Molnár says:

    A cikkiró azt irja, h nem sajnálja a levél iróját, és felnőtt egy generáció, amelyik képtelen küzdeni… Erre annyit tudok mondani,hogy ilyen okoskodó közöny mellett, nem is csoda, hogy öngyilkos lesz egy-két fiatal. A levél igy kezdődik, nem nekem való az élet, mert még nem volt munkám, barátnőm, semmilyen munkát nem tudok végezni. Ez a fiatal tudja, mi lenne a jó, de irreálisak az elvárások. igenis a mai társadalom nem ad megélhetést, munkalehetőséget mindenkinek, sőt a többség rabszolgaágra van kárhoztatva.Nem mindenki tudja meglépni a sokszor irreális elvárásokat.

  4. Tünde Molnár says:

    A cikkiró azt irja,m h nem sajnálja a levél iróját, és felnőtt egy generáció, amelyik képtelen küzdeni… Erre annyit tudok mondani,hogy ilyen okoskodó közöny mellett, nem is csoda, hogy öngyilkos lesz egy-két fiatal. A levél igy kezdődik, nem nekem való az élet, mert még nem volt munkám, barátnőm, semmilyen munkát nem tudok végezni. Ez a fiatal tudja, mi lenne a jó, de irreálisak az elvárások. igenis a mai társadalom nem ad megélhetést, munkalehetőséget mindenkinek, sőt a többség rabszolgaágra van kárhoztatva.Nem mindenki tudja meglépni a sokszor irreális elvárásokat.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!